Tulajdonképpen nem nyereg, hanem csak egy faváz nélküli nemez- vagy posztódarab, amelyet olykor bőrrel is bevonnak. Lekötő hevedere nincsen, csupán két kengyele. Egyszerűbb formában 40×50 cm nagyságú, téglalap alakú, több rétegből összevarrt szűrposztó lap, amelynek két elülső sarkára vaskarikát erősítenek, ebbe csatolják a két kengyelszíjat. Az általános formánál a csikósnyereg elülső részét, ahová a kengyelt erősítik, hosszabbra hagyják, hogy leérjen a ló oldalára, míg a hátsó részét ívelten, félkör alakúra vágják és az egészet néha bőrrel is befedik, ezt színes bőrrátétekkel díszítik is. Egyszerűbbet pásztorok is csináltak, a díszesebbeket szíjgyártók készítették. Ha a csikós a ménest állva őrzi, a csikósnyereget vállán viszi, ha lefekszik, a feje alá hajtja. Egyéb elnevezései: hara, patrac, priccs. Ma már csak a hortobágyi csikósok használják. Abból az időből ered, amikor (a múlt század közepén is) erősen tilalmazták a vármegyék a pásztoroknak a nyergek használatát. A csikósnyereget egyszerűen felteszik a ló hátára, és úgy tudnak felülni rá, ha a bal karjukkal a csikósnyereget erősen a ló marjához szorítják. Előnye, hogy ha a lóról esnek, nem fordulhat elő a láb kengyelbe való akadása, mert a csikósnyereg is lerepül a lóról a csikóssal együtt. – Irod. Béres András: Terelők, terelőeszközök a hajdúsági pásztorok kezén (A Debreceni Déri Múz. Évkve, 1962).Patrac:Ez az egyszerű,nyereghez hasonló ülőfelület eredeti formájában
heveder nélkül van a lovon.Patrac használatakor a ló rendkívül
gyorsan ,,felnyergelhető",amiknek elsősorban a csikósok,illetve
a lótolvajok vették hasznát.A patracban lovaglók csak jó érzék-
kel tudnak fent maradni a lovon.
